Hihetetlen, de már egy hete az angol levegőt szívom.
Apránként minden kicsit egyszerűbbé válik. Könnyebben megértem őket és könnyebb megszólalni is. Kezdenek automatikusak lenni a mindennapi teendők. Lassan otthon érzem magam. Happily ever after...
Babáim
A család is teljesen normális még ennyi idő után is. Természetesek, nyugodtak, a hostszülők folyton kérdezgetnek, hogy minden rendben van-e. Az egész túl szép, hogy igaz legyen. Persze voltam én már normális családnál, de attól féltem, ilyen csak egyszer adatik meg egy életben. Na nem baj, nem adom fel, egyszer csak megtörnek... :D
A városkámat is kezdem felfedezni, már többször voltam bicajozni meg futni is, és mindig hazataláltam! Hihetetlen számomra, hogy ezeken a keskeny utakon hogyan fér el akár egy autó is, nemhogy kettő... Holnaptól elvileg én is vezető egyén leszek, sose vezettem még a rossz oldalon, úgyhogy érdekesnek ígérkezik... Reméljük senkit nem gyilkolok meg...
Holnap lesz a szavazás, reméljük nem ez az oldal nyer:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése