Greetings from Cornwall

A hőséget jelenleg Cornwallban próbáljuk túlélni. Viszonylag egyszerű dolgunk van a folyamatos esőnek és a 20 fokos maximumnak köszönhetően...

Bizony amióta ideértünk szinte folyton rossz idő van, nagyon élvezzük a nyaralást. Bár nekem inkább munkáról szól ez a hét, lényegében Boyboy életben tartása a dolgom, amíg a többiek élvezik az életet. Nem bánom, a héten több a fizum is... 

Eddig a 6-ból egy nap volt tökéletes időjárás, szerencsékre pont a bicajtúra napján.

Az eseménydús időszak ellenére se feledkeztek meg a névnapomról, amit még régebben említettem nekik...

A nagyszülők szerény 5 hálószobás nyaralójában tengődünk

Sajnos velünk nyaral hostapu nővérének a családja is, így kicsit sokan vagyunk egymásnak 6 nap után már... Nem baj, már csak két nap és mehetünk haza... Aztán 3 nap szabi, alig várom!

Stay alive...

Jelentem: megérkezett a nyár Angliába! Míg ti otthon a jégesőtől szenvedtek, mi a 30(!) fokos hőségben próbáljuk túlélni a hétköznapokat. Szegény angolok ehhez nincsenek hozzászokva...

A munka az megy tovább, de sajnos még mindig nem találtam kifogásolhatót a hostcsaládommal kapcsolatban. Még mindig olyan normálisak... És mivel ők nagyon kedvesek hozzám, kötelességemnek érzem, hogy én is a legtöbbet adjam nekik. Így 5 hét se kellett ahhoz, hogy az Év Au pair-e címet megkapjam tőlük... A babákat is rám merik már hagyni egész napokra. Nem hencegésből, de már többször is életben maradtak, amíg én voltam velük... Meg hát persze imádjuk egymást, Boyboy-al már bestie-k vagyunk.

Itt lakunk

Minden percét élvezem az angliai nyaramnak, szerencsére még a nagyja hátravan.

I love me too...

Gratulálok annak a több millió angol idiótának, akik a kilépést megszavazták, úgy, hogy át se gondolták, ez mivel fog járni. Most meg azon nyávognak, hogy legyen második kör. Mintha az első csak próba lett volna... Assholes...

Na mindegy az élet megy tovább a kis városkámban. A téma minden nap előjön, de amúgy semmi változás nincs egyenlőre. A nyári hűség folytatódott, kemény 17-20 fokok repdesnek. A szülők még mindig kedvesek, előzékenyek, együttműködőek. Ami eleinte fura volt, azt is megszoktam már.

Hostanyu folyton dicsér, hogy mekkora segítség vagyok és, hogy érzi a különbséget a szabadnapjaimon. A gyerekek se változtak. A fiú babával, George-al, már legjobb barátok vagyunk, mindig vigyorog ha lát. A lánnyal kevesebbet vagyok kettesben, de már az idő 90%-ban megértem, amit mond és veszekednem se kellett még vele. Nagyon csibész kislányról van szó, olyan mondásai vannak... Pl egyik nap az anyukája azt mondta neki, hogy szeretlek, mire Olivia válasza az volt: én is szeretem magamat...

Don't leave

Hihetetlen, de már egy hete az angol levegőt szívom. 

Apránként minden kicsit egyszerűbbé válik. Könnyebben megértem őket és könnyebb megszólalni is. Kezdenek automatikusak lenni a mindennapi teendők. Lassan otthon érzem magam. Happily ever after...

 Babáim

A család is teljesen normális még ennyi idő után is. Természetesek, nyugodtak, a hostszülők folyton kérdezgetnek, hogy minden rendben van-e. Az egész túl szép, hogy igaz legyen. Persze voltam én már normális családnál, de attól féltem, ilyen csak egyszer adatik meg egy életben. Na nem baj, nem adom fel, egyszer csak megtörnek... :D
A városkámat is kezdem felfedezni, már többször voltam bicajozni meg futni is, és mindig hazataláltam! Hihetetlen számomra, hogy ezeken a keskeny utakon hogyan fér el akár egy autó is, nemhogy kettő... Holnaptól elvileg én is vezető egyén leszek, sose vezettem még a rossz oldalon, úgyhogy érdekesnek ígérkezik... Reméljük senkit nem gyilkolok meg...

 

Holnap lesz a szavazás, reméljük nem ez az oldal nyer:

Full of surprises

Sok embert fog sokkolni a bejelentésem: megint au pairnek szegődtem... 

Svédország után lehúztam egy évet egy otthoni egyetemen, ami szuper volt, de úgy tűnik az egyetemi élet mégse biztosít elég izgalmat a kis lelkemnek. Ez miatt nyáron (szeptember végéig) úgy döntöttem újra világot akarok látni.
Szóval a móka kedvéért megint Angliába jöttem. Ugyan nézelődtem mindenfele, ahol olyan nyelven beszélnek, amihez hozzá tudok szólni, de az álomfelkérés angol családtól érkezett. A hindu, zsidó, muszlim családjaim után keresztény nagyonangolokhoz jöttem. Fő a változatosság.
Az izgalmakkal teli ideút után nem messze Londontól egy kisvárosban New Alresfordban, telepedtem le velük, már egy napja. Egyenlőre minden jól alakul, fiatal szülők, két csöppség (lány 2 éves, fiú 7 hónapos), egy kutya, régies felújított parasztház nagy kerttel, hostanyu itthon van gyesen. Én saját kis házikóban lakok, külön a többiektől és már van egy barátom, egy spanyol au pair, aki családtag valakijének a gyerekére vigyáz...

                  Szóval egyenlőre minden rendben, majd írok a fejleményekről! :)